TÖREDÉKEK

Éltem, így érdemeltem én meg,
hogy társul vegyenek a vének,
kikben a haragvó remények
jó bölcseséggé változának.
Dolgos derű és könnyü kellem
szorongást eloszlató szellem
serkent engem a semmi ellen:
ha szólok, sokan szólnak hozzám.
Bimbózó és kinyilt világgal,
mint kisgyerek virágos ággal
............................
Szendereg szivemben a vétek,
melyet szivesen büntetnétek,
ám én kilépek elibétek
            *
Mint a Tejút a vonuló
egek táguló
boltozatán
s mint a valóság heveny láz után
ugy ragyog és világit
lelkemben, mely világot áhit
az emberi fölszabadulás.
A mindenség oly tisztán és üdén
csillog, mint harmatcsepp a menny levelén.
            *
Én hazám, fajom és emberiségem
iránt ismerem szép kötelességem
mint bús idegen, végén a menetnek,
mikor valakit pompával temetnek
            *
Ugy élsz szivemben, Erzsi, mint a bánat
mely kedves emlék izével etet.
Ha barna nagy szemed reám veted
trillák szöknek, reggeli lárma támad
mint napkeltekor. Kél a vágy utánad
beragyogván a végtelen teret.
Nem félsz-e, hogy ki téged így szeret
            *
Már sokszor alszom ugy a népligetben
mint egyszerü hajléktalan

            *

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése